A villamosságtan a legtöbb középiskolás és egyetemi hallgató számára az egyik legnehezebb szakmai területnek tűnik. Sokszor hallom a kérdést: „Miért ilyen bonyolult ez az egész? Miért nem lehet érthetően elmagyarázni?” A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: a villamosságtan nem nehéz, csak rosszul van tanítva.
A problémát nem az okozza, hogy a diákok képtelenek lennének megérteni az anyagot, hanem az, hogy gyakran hiányoznak az alapok, a szemléltetés és a logikus felépítés. A legtöbb tananyag túl gyorsan vált elméleti fogalmakra anélkül, hogy előtte valódi, életből vett példát mutatna arra, miért is releváns a tanuló számára.
Pedig a villamosságtan mindenhol ott van körülöttünk: a telefonunkban, a töltőben, az otthoni hálózatban, a gépeinkben. Ha innen indulunk el, és innen építjük fel a tudást, sokkal könnyebb megérteni az összefüggéseket.
Ezért dolgozom az óráimon főként gyakorlati, vizuális és lépésről lépésre haladó módszerrel. Először mindig megvilágítom az adott jelenség hétköznapi oldalát: „Honnan jön az áram?”, „Miért nem ráz a madár a vezetéken?”, „Miért esik le a feszültség egy hosszabb kábelnél?”. Ezeket követi a szakmai, részletes magyarázat, amely így már sokkal érthetőbbé válik.
A tanulók gyakran számolnak be arról, hogy a korábban teljesen zavaros rész most hirtelen értelmet nyert. Ennek oka az, hogy amikor az információ jól strukturált, logikusan felépített és a tanuló tempójához igazodik, akkor nincs „nehéz” tantárgy.
A lényeg nem a magolás, hanem a megértés. Ha a diák érti a működést, magától értetődő lesz a képlet, az összefüggés és a vizsgafeladat is.
A villamosságtan tehát nem mumus – csak a megfelelő módszer kell hozzá.
Kapcsolat
Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran!
Örömmel segítek megtalálni számodra a legjobb megoldást.